Elsősorban a hűvösebb, párás területek növénye, hőigénye alacsony. A téli időszak kemény hidegeit is elviseli károsodás nélkül, de a rügyfakadástól a virágzásig tartó időszakban bekövetkező-10°C sem jár általában termés kieséssel. Bár korán virágzik, még ebben az állapotban is elviseli a -3, -5°C hideget. A nyári meleg jobban megviseli, emiatt a lomb és a bogyók lehullanak, perzselődnek. Egyenletes vízellátottságot kíván. Korán terem, ezért ha télen bőven volt csapadék, az elég lehet a bogyók kifejlődéséhez. Kevésbé csapadékos tél, száraz tavasz esetén a bogyók kisebbek maradnak. A forró száraz meleg gátolja a rügydifferenciálódást, ezért fokozott figyelmet fordítsunk az öntözésre. Talajban kevésbé válogatós, de csak közép kötött, levegős, jó vízgazdálkodású talajokon termeszthető eredményesen. Gyengén savanyú talajok kedvezőek a számára, de az enyhén meszes talajokon még megél. A talaj levegőzöttségére igényes, a vízborítást vegetációban nem tűri.

Sokféleképp feldolgozható és egyszerűen termeszthető. Gyümölcsének értékét magas A, B1, C-vitamin, pektin, kalcium, foszfor és vas tartalma, kellemes ízét elsősorban a citromsav és szőlőcukor adja. Feldolgozásra jellemzően félérett állapotban szedik, magas pektin tartalma ideális dzsemek készítéséhez.

Hazánkban elsősorban oltványként, főleg magas törzsön nevelt kis faként termesztik, a saját gyökéren nevelt bokor köszméték nem jellemzőek. A magas törzsre oltott fajták is megtartják a bokor formára jellemző növekedési habitust. A köszméte termőgallyai a tőhajtásokból alakulnak ki a második évben.

Virágai rovarmegporzásúak, a fajták jellemzően öntermékenyülők, porzófajta nélkül is megfelelő a termésképzés.