A ‘Gaudi Red’ sűrűn elágazó, gömbölyded vagy kissé szétterülő bokrot nevel. Keskeny, lándzsa alakú levelei sötétzöldek, gyakran mély bordó vagy barnásvörös árnyalattal. Hűvösebb időben a lomb színezete általában még intenzívebbé válik. A vékony, vöröses szárakon folyamatosan nyílnak a négyszirmú, mély rózsaszín-piros virágok.

A virágok nem egyszerre nyílnak, hanem fokozatosan követik egymást, ezért a növény hónapokon keresztül színes marad. A légies virágzat szélben finoman mozog, ami természetes és mozgalmas hatást ad az évelőágyásnak.

A fő virágzási időszak általában júniustól szeptemberig , kedvező időjárásban akár októberig is tarthat. Melegebb, védett helyen már késő tavasszal megjelenhetnek az első virágok. A fajta egyik legnagyobb előnye, hogy a nyári hőséget jól viseli, és őszig folyamatosan képes új virágokat fejleszteni.

Legszebben teljes napsütésben fejlődik. Olyan helyet érdemes választani számára, ahol naponta legalább 6 óra közvetlen napfényt kap.

Talaj tekintetében nem igényes. Homokos, kavicsos, vályogos és meszesebb talajban egyaránt nevelhető, ha a gyökerei körül nem áll meg a víz. A talaj kémhatásával szemben nem különösen érzékeny: savanyú, semleges és enyhén lúgos közegben is fejlődhet.

Frissen ültetve rendszeres öntözést igényel, amíg megfelelően begyökeresedik. Az első hetekben a talajt enyhén nyirkosan kell tartani, de nem szabad eláztatni.

Begyökeresedés után jó hő- és szárazságtűrő képességű. Mélyebbre hatoló gyökérzetének köszönhetően a rövidebb száraz időszakokat jól átvészeli. Hosszú nyári aszályban azonban érdemes megöntözni, mert megfelelő vízellátás mellett dúsabban és tovább virágzik.

Cserépben tartva gyakrabban kell ellenőrizni, mert a földlabda gyorsabban kiszárad. Mindig legyen vízelvezető nyílás az edény alján.

• Ültetése
• A legjobb ültetési idő:

tavasszal, a komolyabb fagyok elmúltával;

vagy kora ősszel, hogy a tél előtt még begyökeresedjen.

A töveket körülbelül 35–45 cm távolságra érdemes ültetni. Összefüggő, látványos folthoz négyzetméterenként általában 5–7 növény használható. A termesztői ajánlás 36–41 cm körüli tőtávolságot ad meg.

Ne kerüljön mélyebbre, mint ahogyan a cserépben állt. A gyökérnyak talajszinten maradjon, mert a túl mély ültetés növeli a rothadás veszélyét.

Nem kifejezetten tápanyagigényes. Tavasszal kevés érett komposzt vagy mérsékelt adagú, lassú lebomlású évelőnövény-táp elegendő számára.

Az elnyílt virágszárakat folyamatosan le lehet vágni. Ez nem feltétlenül szükséges minden egyes virág után, de időnként érdemes az elöregedett szárakat eltávolítani.

Amennyiben nyár közepére a növény megnyúlik vagy szétnyílik, körülbelül egyharmadával visszavágható. Rövid pihenő után új, tömörebb hajtásokat és újabb virágokat fejleszthet.

Ősszel nem célszerű teljesen tövig visszavágni. Az elszáradt hajtások valamennyi védelmet adhatnak a tőnek, és télen is érdekes szerkezetet biztosítanak. A teljes visszavágást inkább kora tavasszal , az új hajtások megjelenése előtt végezzük.

A ‘Gaudi Red’ évelő növény, de a télállóságát erősen befolyásolja a talaj vízelvezetése. A termesztői adatlap USDA 6a–9b zónát és körülbelül −23 °C-os alsó értéket tüntet fel, míg az RHS H4 télállósági besorolást ad meg. A különbség arra utal, hogy a tényleges áttelelés nagyban függ a termőhelytől, a téli nedvességtől és a növény begyökeresedésétől

Magyarországon napos, jó vízelvezetésű és viszonylag védett helyen általában áttelelhet. Az első télen érdemes a tövét lazán takarni száraz lombbal vagy fenyőkéreggel. A takarás ne legyen vastag és víztartó, mert a téli pangó nedvesség gyakran nagyobb veszélyt jelent számára, mint maga a hideg.

Cserépben a gyökérzet könnyebben átfagy. A cserepet télre célszerű védett fal mellé helyezni, szigetelni vagy világos, fagymentes, de hűvös helyen teleltetni.

Bordós lombozata jól érvényesül ezüstös levelű növények, világos díszfüvek, fehér virágok vagy limezöld lombú fajták mellett.

Virágai vonzzák a méheket, lepkéket és más hasznos beporzó rovarokat. Hosszú virágzása miatt a nyár jelentős részében táplálékforrást biztosíthat számukra.

Általában ellenálló, kevés problémát okozó évelő.

gyökér- vagy tőrothadás pangó vízben;

gombás levélfoltosság túl sűrű, párás állományban;

lisztharmat kedvezőtlen körülmények között;

levéltetű a fiatal hajtásokon;

csigakártétel a friss tavaszi hajtásokon.

A megfelelő tőtávolság, a jó légmozgás és a túlöntözés kerülése jelentősen csökkenti ezeket a problémákat.

A díszgyertyák egyes helyeken rövidebb életű évelőként viselkedhetnek. Ez azt jelenti, hogy nem feltétlenül maradnak évtizedeken át ugyanazon a helyen. Élettartamukat leginkább a napos fekvés, a soványabb, laza talaj és a téli pangó víz elkerülése növeli.

Tulajdonság Jellemző

Magyar név Évelő díszgyertya ‘Gaudi Red’

Régebbi latin név Gaura lindheimeri ‘Gaudi Red’

Elfogadott újabb név Oenothera lindheimeri ‘Gaudi Red’

Fajtamegjelölés ‘Florgaured’

Növénytípus Lágyszárú, lombhullató évelő

Magasság általában 30–40 cm, virágszárakkal kedvező helyen magasabb is lehet

Szélesség körülbelül 30–40 cm

Virágszín mély rózsaszín, bíboros-pirosas árnyalattal

Virágzási idő május végétől vagy júniustól szeptember–októberig

Fényigény napos

Vízigény alacsony vagy közepes

Talajigény jó vízáteresztő képességű

Télállóság mérsékelten jó, megfelelő vízelvezetés mellett

Ültetési távolság körülbelül 35–45 cm