Termesztett fajtái jól viselik a mérsékelt égöv klimatikus viszonyait. A mélynyugalmi időszakban -15°C-ot is elviseli, az éves középhőmérsékleti optimuma 11,5 °C. A tüskementes fajták fagyérzékenyebbek, mint hagyományos, tüskés társaik. Az ősz végi fagyok is károsíthatják, lévén a szeder vegetációja csak nagyon későn fejeződik be. A málnához képest kissé jobb a szárazságtűrése, de biztos termesztéséhez évi 700-800 mm egyenletes elosztású csapadék szükséges. A termésérés időszakában a csapadék utánpótlása-öntözés- javasolt a biztos termesztéshez. Elsősorban a humuszban gazdag, mélyrétegű, jó levegő és vízgazdálkodású, enyhén savanyú talajokat kedveli.

Beltartalmi értékei nagyon hasonlóak a málnáéhoz, de szárazanyag, szénhidrát és pektin tartalma magasabb, míg C-vitamin tartalma alacsonyabb annál. Magas antioxidáns tartalma miatt különösen egészséges. Frissen és sokféle módon feldolgozva fogyasztják.

Hazánkban a félkúszó, tüskementes fajták terjedtek el. Ezek két éves föld feletti hajtásrendszert képeznek, amelyet támrendszeren kell nevelni. A szeder termővesszőit a megfásodott és beérett tősarjak és a rajtuk fejlődő másodrendű hajtások alkotják. Termőhajtásai az oldalrügyekből képződnek és a málnáénál sokkal hosszabbak.

A termesztett tüskementes szederfajtáink öntermékenyek, idegen megporzás esetén a gyümölcsök valamivel nagyobbak. Későn, júniusban virágzik, rovarok porozzák be.

1. 1Ássunk egy 30 cm széles és 30-50 cm mély gödröt.
2. 2Rakjunk a gödör aljára 5-10 centi vastag réteg trágyát.
3. 3A trágyára rakjunk 5-10 cm termőföldet.
4. 4Helyezzük a fát a gödörbe és ássuk be (tányért hagyjunk az öntözésnek)
5. 5Öntözzük meg 5-10 L vízzel