Áfonya gyűjtőnév alatt a világ számos pontján találunk gyümölcstermő cserjéket. Európában kertészeti szempontból legfontosabb a fürtös áfonya (Vaccinium corybosum), kisebb jelentőségű a vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea). A fürtös áfonya hazánkban legföljebb két méter magasra megnövő, ritkás, kezdetben fölfelé törő, majd később szétterülő cserje. Virágai fehérek vagy rózsaszínűek, levelei ősszel narancssárgásra, vörösre színeződnek.

Az áfonya termesztését leginkább befolyásoló környezeti tényező a talaj, az áfonya ugyanis kifejezetten mészkerülő, csak 5,2pH érték alatti, erősen savanyú kémhatású talajban érzi jól magát. Ha ennél magasabb a pH érték, akkor tápanyagfölvételi problémák lépnek fel, a növény sárgul, sok esetben el is pusztul. Célszerű esővízzel is locsolni. A talajjal szemben elvárás még a jó vízgazdálkodás és a magas szerves anyag tartalom. Elsősorban párás, hűvös helyeken lehet sikeresen termeszteni, nagyon jó a hideg és a tél tűrése is, klimatikus szempontból tehát hazánk megfelel az áfonya számára. Öntermékeny, a kiemelkedő termésmennyiséghez azonban érdemes porzófajtát is ültetni.

Az áfonya termését számtalan módon hasznosíthatjuk, friss fogyasztása is jelentős, de fontos feldolgozóipari alapanyag, szörpök, dzsemek, borok, mélyhűtött termékek alapját adja. Gyümölcsében különösen sok a vitamin, a festékanyag és az ásványi sók. A nyár második felében, a fajtától függően július, augusztusban érnek.