Megbízhatóan virágzó, jó télállóságú, viszonylag könnyen gondozható lombhullató díszcserje, amely szoliterként, cserjecsoportban, sövényszerűen ültetve és nagyobb dézsában is nevelhető.

Az ‘Annabelle’ legnagyobb díszértékét hatalmas, szabályos, gömb alakú virágzatai adják. A virággömbök a nyár elején zöldesfehér színnel jelennek meg, majd fokozatosan ragyogó fehérré válnak. Az elöregedő virágzatok később ismét halványzöld árnyalatot vesznek fel, így a növény hosszú időn keresztül dekoratív marad.

A virágzatok vágott virágként és szárítva is felhasználhatók. Szárításhoz érdemes akkor levágni őket, amikor már kissé zöldes árnyalatúvá és papírszerű tapintásúvá váltak.

A cserjés hortenzia félárnyékos helyen érzi magát a legjobban. Ideális számára az olyan fekvés, ahol a reggeli vagy délelőtti órákban napfényt kap, délután azonban védett az erős, perzselő napsütéstől.

Napos helyre is ültethető, de ebben az esetben rendszeresebb és bőségesebb öntözést igényel. Mély árnyékban kevesebb virágot hozhat, hajtásai megnyúlhatnak, és a bokor szerkezete lazábbá válhat.

A tápanyagban gazdag, humuszos, laza szerkezetű, jó vízáteresztő, ugyanakkor egyenletesen nyirkos talajt kedveli. A semleges vagy enyhén savanyú kémhatású föld megfelelő számára.

A túlságosan meszes, kötött talajban a levelek megsárgulhatnak, miközben az erezet zöld marad. Ez vashiányos klorózisra utalhat. Ilyen területen savanyú virágföld, érett komposzt vagy rododendronföld bedolgozásával javítható a talaj.

A pangó vizet nem kedveli, ezért ne ültessük olyan mélyedésbe, ahol csapadékos időben hosszabb ideig megáll a víz.

Ültetésére a tavaszi és az őszi időszak a legalkalmasabb, de konténeres növényként fagymentes időben szinte bármikor elültethető. Nyári ültetés esetén különösen fontos a rendszeres öntözés és a talaj takarása.

Az ültetőgödör legyen legalább kétszer olyan széles, mint a növény földlabdája. A kitermelt földet érdemes komposzttal, jó minőségű virágfölddel vagy savanyú földkeverékkel javítani. A növényt lehetőleg ugyanolyan mélységbe ültessük, mint ahogyan a cserépben nevelkedett.

Több növény telepítésekor körülbelül 1–1,2 méteres ültetési távolság ajánlott. Sűrűbb, összefüggő cserjesáv kialakításához ennél valamivel közelebb is ültethetők.

Az ‘Annabelle’ vízigényes növény. Talaját különösen a virágzás időszakában egyenletesen nyirkosan kell tartani. A kiszáradás hatására levelei és virágzatai gyorsan lekókadhatnak.

A ritkább, de nagyobb mennyiségű öntözés kedvezőbb számára, mint a gyakori, felszínes locsolás. Az öntözővizet lehetőleg közvetlenül a növény tövéhez juttassuk, és kerüljük a levelek, valamint a virágzat rendszeres áztatását.

A növény töve köré terített 5–8 centiméter vastag fenyőkéreg-, lomb- vagy komposztréteg segít megőrizni a talaj nedvességét, mérsékli a gyomosodást és védi a gyökérzetet a szélsőséges hőmérséklettől.

Latin neve

Hydrangea arborescens ‘Annabelle’

Magyar neve

cserjés hortenzia ‘Annabelle’

Növénytípusa

lombhullató díszcserje

Kifejlett magassága

általában 1–1,5 méter

Kifejlett szélessége

körülbelül 1–1,5 méter

Növekedése

közepesen gyors, bokrosodó

Virágzási ideje

júniustól szeptemberig

Virágainak színe

kezdetben halványzöld, később hófehér, az elnyílás során ismét zöldes árnyalatú

Virágzat mérete

kedvező körülmények között akár 20–30 centiméter átmérőjű is lehet

Lombozata

üde zöld, nagyméretű, tojásdad alakú levelekből áll

Télállósága

jó, a magyarországi teleket megfelelő helyre ültetve általában biztonságosan átvészeli

Tavasszal érdemes érett komposzttal vagy hosszú hatástartamú, hortenziák számára összeállított műtrágyával ellátni. A túlzott nitrogénadagolást kerülni kell, mert erőteljes, laza hajtásnövekedést eredményezhet, miközben a virágzás gyengébbé válhat.

Nyár végétől már ne kapjon magas nitrogéntartalmú tápoldatot, mert a későn fejlődő, puha hajtások érzékenyebbek lehetnek a téli fagyokra.

A cserjés hortenzia az adott évben fejlődő új hajtásokon virágzik, ezért bátran visszametszhető. Metszésére a tél vége vagy a kora tavasz a legalkalmasabb, még a hajtásnövekedés megindulása előtt.

Az előző évi hajtásokat általában 20–40 centiméteres magasságig lehet visszavágni. Az elöregedett, sérült, vékony és egymást keresztező ágakat tőből érdemes eltávolítani.

Az erőteljes visszametszés kevesebb, de nagyobb virágzatot eredményezhet. A kevésbé erős metszés után több, valamivel kisebb virág fejlődhet, és a megmaradó idősebb hajtások jobban megtarthatják a nehéz virággömböket.

Az ‘Annabelle’ hatalmas virágzatai eső után jelentős mennyiségű vizet vesznek fel, ezért súlyuk alatt a hajtások lehajolhatnak vagy a földre feküdhetnek. A bokrot ezért célszerű védett, erős széltől óvott helyre ültetni.

Szükség esetén növénytámasz, alacsony karózás vagy a bokor köré helyezett tartógyűrű használható. A kiegyensúlyozott tápanyagellátás és a mérsékeltebb tavaszi metszés szintén segíthet az erősebb hajtásrendszer kialakulásában.

A fajta jó télállóságú, ezért a kertbe kiültetett, megerősödött példányok általában nem igényelnek különösebb téli védelmet. A fiatal, frissen ültetett növények tövét az első egy-két télen érdemes avarral, komposzttal vagy fenyőkéreggel takarni.

A dézsában nevelt növények gyökérzete fokozottan ki van téve az átfagyásnak. A cserepet ezért védett helyre kell állítani, és jutazsákkal, buborékfóliával vagy más szigetelőanyaggal körbe lehet burkolni. Télen a földlabda teljes kiszáradását is meg kell akadályozni.

Nagyobb méretű edényben teraszon, bejárat mellett vagy erkélyen is nevelhető. Legalább 40–50 literes, vízelvezető nyílásokkal rendelkező dézsa ajánlott. Az edény aljára kerülhet vízelvezető réteg, fölé pedig jó minőségű, humuszos, enyhén savanyú virágföld.

Dézsában rendszeres öntözést, tápanyag-utánpótlást és néhány évente átültetést igényel. A cserép alatt ne maradjon tartósan pangó víz.

Megfelelő körülmények között ellenálló növény. Túl száraz és meleg időben takácsatkák, levéltetvek jelenhetnek meg rajta. Tartósan nedves, levegőtlen környezetben levélfoltosság vagy lisztharmat alakulhat ki.

A betegségek megelőzésében segít a megfelelő ültetési távolság, a jó légmozgás, valamint az, ha öntözéskor nem áztatjuk rendszeresen a lombozatot.

Legkönnyebben nyári félfás dugványozással, tőosztással vagy a lehajló hajtások bujtásával szaporítható. A dugványokat párás, félárnyékos helyen kell gyökereztetni.

1. 1Ássunk egy 50 cm széles és 80-100 cm mély gödröt.
2. 2Rakjunk a gödör aljára 10-20 centi vastag réteg trágyát.
3. 3A trágyára rakjunk 10-20 cm termőföldet.
4. 4Helyezzük a fát a gödörbe és ássuk be (tányért hagyjunk az öntözésnek)
5. 5Öntözzük meg 20 L vízzel